Ékszerjavításokrúl

Bonyolultabb föladat, mint aminek látszik, mert sokféle szempont veendő figyelembe egy ékszer javításánál. Mi van akkor például, ha behoz a kedves megrendelő egy olyan ékszert, amire már nem lenne szabad költeni, azonban neki fontos a személyes kötődése miatt, mert az első szerelmétől vagy az édesanyjától kapta? Ilyenkor természetesen elmondom a szakmai véleményem a megrendelőnek, de átérzem a kötődését, véletlenül sem beszélném le a helyreállításról, rábízom a döntést.

Javítás előtt minden ékszert érdemes alaposan megvizsgálni, hogy ne érjen minket meglepetés munka közben. A kritikus pont a javítás során a forrasztás és az azt követő pácolás, mert a magas hőmérséklet vagy a vegyi hatás kárt tehet az ékszerben. Ezért fontos megnéznünk, hogy milyen ötvözetből készült, van-e rajta valamilyen leéghető vagy hólyagosodható bevonat,  hőérzékeny kő, zománcozás, nielló, esetleg szakszerűtlen korábbi javítás cinnel vagy csak egy acélrugó ami kilágyulhat vagy föloldódhat a savas pácban.

A gyakran előforduló ékszerjavításokat összeírtam, de a javítás menetét itt most nem részletezném, mert ahány ékszer, annyiféle eljárás, de általánosságban annyit, hogy törekedni kell a tárgy jellegét, stílusát megtartani, ezt figyelembe véve pótolni a hiányzó alkatrészeket, hogy a tárgy képe egységes maradjon!

Befejezésül, olyan esetem is volt már, hogy új ékszert kellett volna készítenem törtaranyból, ám a beolvasztandó anyagban, a tulajdonos által vacaknak tartott ócskaságban, régi, igazán stílusos, értékes darabokra leltem. Elmondtam a tárgyakról a véleményemet, ecseteltem szépségüket, ritkaságukat, hogy kár lenne értük, hiszen ezek már-már múzeumba való darabok, megőrzésre nagyon is érdemesek! Sikerült rábeszélnem a tárgyak gazdáját, hogy tartsa meg őket, s inkább azokat javítassa ki ahelyett, hogy új ékszert készíttet belőlük. Nagyon jó érzés volt ezekkel a szép tárgyakkal dolgozni! Bár a bevételem kevesebb lett, mégis gazdagabb lettem én is.